Fordulópont Istenem,
várok arra amivé válok,
munkahelyem megint nincsen
az élet iskoláját járom...

Kósza falak,
dülöngél az építmény,
telibehányt szavak
az asztalon szesz-kotyvalék.

Ránkdőlne e ház
tudtam régen,
péntek esti láz
mindenki részeg.

Pulóverek a sarokban
nem megyünk el,
max hajnalban
rúgott kettőt elesett...

Ha az Isten művész akkor

fenségesen alakít,

minden egyes gondolatsor

ad boldogságot és sok kínt.

Ha Isten éppen szobrászkodik

élvezi a formákat,

ha műremekje összetörik

elrejti egy plombába.

Ha Isten éppen író,

akkor ír egész nap hanyagul,
nem tesz semmit,csak figyeli
a sztori épp hogy alakul.

Ha Isten épp fest
nem használ fel színeket,
kegyetlenül kreatív, de
ezzel robbant szíveket.

Ha Isten kőltő volna akkor
ömlesztene rímeket,
írná ami eszébe jut
felejtve a lényeget.

Ha Isten táncos lenne
nem érezné a ritmust,
lába gyenge nem érti,
mert nem kaphat ő infarktust.

Ma éjjel veled álmodtam

és olyan féltékeny voltam,

Mikor mással  láttalak

pedig egy ideje már nem is várlak.

Meghagytalak angyallá lelkemnek

akit csak csodálni lehet,

De a lényeget elfeledtem,

hogy legyek mindig melletted…

Olyan vagy mint a naplemente,

csodálatos látvány mikor lemegy,

de tudat alatt nem vágyok erre,

csak arra hogy újra láthassam reggel.

A mártír

Tegnap este a haverokkal
a Szaturnuszt bámultuk távcsővel,
rájöttem szívem mekkora
a világmindenséggel ősszevetve .

Parányi kis pont vagyok
nekem hullahopp karikám sincs,
ha eljő az idő rúgok egy nagyot
s porrá leszek, mint bárki itt...

Fényem csak avval emelhetem,
ha szeretettel, odaadással,
hűen növelem természetem
véres harccal,vagy varázzsal
küzdök sajátaimért.

Minden olyan zavaros
a hangulatom lapos,
örömanyót rendőr üti
arcom sálba takarom.

Hamarosan huszonkettő,
de vajon meddig bírom még,
hányat rúg a szenvedőkön
a bűzös reménytelenség.

Zuhog az eső
fénylik a horizont,
a hangulatom megdőlt
bánatomba bort iszok.

Messze vannak már
a régi boldog percek,
a kulcsot ellopták
s a tengerbe sűllyedt.

Kihaltak a fények,
csak a mécses lángja lobog,
én mindkettőnkért élek,
de félek keveset adhatok.

Túr a franc

Le Tour, Francisország
1903. óta a legnagyobb,
pedálokon elszánt hordák
kerékpárom aszfalthajó,
 hit, erő, bátorság
lábizmokkal acélozzák.

3500 kilóméter,
ha nyerni akarsz maradj éber,
legyen tiéd minden szakasz,
a végén csak a legjobb marad.

Sprinthajrába adjad bele
mind a szíved, mind a lelked,
sárga trikó a legjobbnak
fehér meg a legendáknak.

Szabályokat tartsad fejben
tiszteld minden ellenfeled,
Tisztán csináld ne doppingolj
ne vedd el ezt Lance Armstrongtól.

Ha célod végül megszerezted
társaiddal ünnepeljed,
legyél kemény mindig ha kell,
mert új neved lett: Vainqueur!

Csobog a patak
medrében játszik,
e forróság káprázat
hűvös szellő ásít.

A réten ezer virág
mesterműként szolgál,
egy csodálatos világ
illatára dorgál.

Június a nyár, a fény első hava
kiújuló allergiám: vörös, fájó szem,
fagylaltom egy lány szakszerűen csavarta
szerelmes üzenetét vaníliába rejtve.

Délelötti séta, még bírom a meleget
a fény szinte perzsel bőrömön,
száraz torkom, nem ittam ma eleget
kisbóltba megyek,
 hogy megvegyem söröm.

Hűsítő maláta íz nyáron
keserú,
de én most erre vágyom,
mosolyt csal arcomra
a baráti társaság,
lehet nagy a jólét,
vagy kínzó a válság,
és ha megszólal a Hajrá Fradi
az ünneplést nem szabad abbahagyni!

Tegnap este magányosan
egy üveg borral smároltam,
hogy emlékeztessem magam,
milyen is volt mikor a Nap
a felhők fölött ragadt.

Szép volt bizony,
mint egy forró nyári napon,
szerelmünkben kiteljesedve
néztük, egymás kezét fogva
hogy poroszkál a naplemente.

Azóta nem látom sehol,
csak dél és éjjel, meg hajnal,
és nem hat rám a fenol
csak úszok tovább az árral.

Álmomban épp zuhantam
 a nagy büdös semmibe,
Mindig rosszat álmodok,miért
hagytam hogy így legyen.

Lehettem volna boldog,
de csak egy szakadék szélén állok
egyenes háttal és várom hogy valaki
lökjön egyet rajtam s elszállok,
mint fióka aki szárnyait próbálja.

Életem legsilányabb óráit mindig a másnapok adják,
nem tudom  miért teszem, mindig ugyan az a vége,
és ha végre úgy érzem sikerült alkoholmentesen
jó formába kerűlni, hétvégén ezt megünneplem a haverjaimmal,
akiknek ugyanez a betegsége, ettől a tudattól megszabadulva
újra csókot váltunk a sörös-boros-töményitalos üvegek szájával...