2perces

Van ez a nap,
minden évben egyszer,
általába itt a fagy
de idén mást terveztek.

Jézus születését ünnepelik,
vagy a szeretet napját,
a családot kiemelik,
vagy az alkotmány alapítását...

Minden békébe öltözött
az egyetértés elve örök,
én csak egyet kívánok:
Mindenkinek Boldog Karácsonyt!

Hagyj így, egyedűl merengnem
hajíts az édenkertnél messzebbre
ahol a toll fogó se fog, hanem faggat
legyen valami új ebben a napban.

Álljunk szikla peremén
figyeljük meg a tájat,
lefelé nézve az üresség
mély mert szívemben a bánat.

Azért mert nem vagy itt,
azért mert itt hagynál,
ezer sebből vérzek értsd meg
csak egy kicsit még maradjál.

Szavaimmal szúrkálok önös- önkénytelen
tanuló uszóként, még nem kell örvény nekem,
hitem hiteltelen, de régen megvetettem
halálos ágyam részletfizetéssel hitelezem.

Hallak, látlak, érzem illatod
de megérinteni nem tudlak,
egy vagyok; ahogy akarod
gondolataim te urald.

Képzeletem képződménye
egy kipattanó szikra fénye,
egykezes rúdnak nehezéke
bicepszedző tevékenysége.

Te vagy nekem a biztonság
szívemben belső zűrzavar,
vérkeringésem író lány
már gondolatod is pazar.

Csak áltatom magam
egyedűl nem megy,
én téged akarlak
remélem meglellek.

Ahogy ébred a hajnal,
úgy kelek én is Auróra,
nem törődve a zajjal
fittyet hányva az autókra

A hajnal szép, mert vörös;
akár a vér akár az ajkad,
nem fulladok meg rögtön
várok míg mindenki hallgat.

Nem törődve a bajjal
lehúnyom mind a két szemem,
Szabadságom erős akarat
szívem egyedül remeg.

Utazok tovább a lidércvonattal

Úgy halnék meg ajkaidban
hosszú, vad csókokban,
erre gondolok vágyaimban
úgy hogy a szív megdobban.

Hallgatnám a problémáid
elfeledtetném veled,
szerelmedért mindhalálig
feláldoznám lelkemet.

Minden éjjel éreztetném
miattad kelek és fekszem,
a boldogságot éreztetnéd
bevilágítanád az életem.

Szerelmem te olyan vagy,
hogy nem feled el senki sem,
szerelmem, ó Beátrice
ne kínozzál én engem..

Esteledik

Halott kedvem volt ma
rád sem bírtam nézni,
ősszezúzott metafora
utálom, de muszáj megélni.

Lázasan készűltem a közös ebédre
meglepetésből eléd mentem,
Nem emlékszem a nevére
magas volt,s kellően feslett.

Mikor elindúltam ,hogy köszöntselek
átkarólt téged, s megcsókolt,
én szégyelltem magam helyetted
hidd el szívem, ez bók volt.

Négykerekű csodalovam csomagtartójából
elővettem  a tőltött sörétest,
hajnalba maradt benn az esti vadászásból
hátravetve akár én.

Öntudatlanúl lépkedtem, akár egy robot
amikor megláttál kezed arcodhoz kaptad,
tudhattad hisz kutattad lényemben gonoszt
te is azt kapod, amit kaptam.

Lassan esteledik, sötét szívem a magány,
megnyitok egy palack bort,
amellé egy halálos fiolát.

Van az,hogy nem vagyok
meg az,hogy meghalok,
meg kéne születnem
kéne már szeretnem...

Nem vagyok erőtlen,
de igazán erős sem,
én vagyok, én leszek
ki mindenkit szerethet.

Lehet, hogy meghalok,
mert úgyis elhagytok,
megmaradsz remélem
s fenn marad emlékem.

Ha újra születek,
ígérem szeretek:
felnőttet-gyereket
paráznát és szűzet...