Isszák szívem; gyermeteg
azt mossa a szél,
elkárhozik, hempereg,
végül hazatér.

Újabb vadászatra készen
a sorok sebként vésődnek,
ha nincs új szerelem végem
elkárhozom a szélcsöndben.

Minden perc egy élet,
ami megszakad,
minden egyes lélegzet
új irányba halad.

Itt megmarad minden,
akár a sziklakő,
kifáradt ingem
a nadrágom túl bő.

Minden útvesztő visz tovább,
 csak át kell tőrj,
A lelkem túszejtő
rég vármár egy szabotőrt.

Szeret- nem szeret
nem szeretek saccolni,
bárhogy is legyen
sokáig kell harcolni.

Jézus merengő

Értünk feszűlt kereszten
hive az emberségnek,
az elme hamar elretten,
ha változik az élet...

Emberbőrbe öltözött a farkas,
álruhában birkáknak gagyog,
Egyházfőként várja már a tavaszt,
hol a sátán népe dicsfénybe ragyog.

fallosz és vagina

Mindenki fasz
mindenki punci,
csak én vagyok
egy átkos segglyuk.

Ez is vers csak; merengő
megremeg a hegytető.

Csak nézem
ahogy szenvedünk,
sírunk; ríunk;
szeretünk:
kacagunk; és nevetünk.

Ha úgy hozza a
premier plán,
veszekszünk; szitkozódunk;
gyilkolunk is tán.

A film forog;
mindenki boldog,
én  a bohóc
de nem zokogok.

Úgy itt hagynálak
nem látnál soha,
ez volna vágyam
emléked tiporva.

Hazug ez így élnem,
csak bánat és nyugtalanság,
lázadna büszke vérem
sejtjeid elragadnám.

Átláttak te rajtad
a modern műszerek,
s egy szike szaladt,
hogy elvegye életed.

De te azóta is velem,
bárcsak eltünnél,
várom elfelejtselek
mostmár végleg túllépnék.