Változó színek szívem
darabjaid dobálja szerte,
ezernyi boszorka híre
szép dolog a szerelem

De ég ha viszonzatlan,
Úgy vigyázz hallod!
élek, csak halkan
üvöltésbe tőrne hangom.

Szemembe csókol
a reggeli fényár,
Létrádon mászom
házatok oldalán.

Kopog az ablak
az én parancsomra,
ahogy lélegzel hallak
és te vagy a csoda.

Engem ez erősít,
hogy érezlek,
átfordulsz jobb oldaladra
majd kinyitod szemed.

S amikor az ablak
 fele tekintessz,
elmerülök mosolyodba
lényemben az ihlet
és leszúrlak oda...