Istenek közt kedvelt, csalfa Dionüszosz,
A naplemente hívott borúlj torkomra
csitítsd a bút, víg órákat okozz.
Főleg a bort mely kis hazámnak mannája
magyar ember ebbe leli igazát,
mindég van mit ünnepelni, nincs akadálya
örömben és bánatban is éltesd hazád!
Kocsma mélyén zűlnek a helyi vagányok
nincs is annál szebb mikor kettőt látok,
Sárga földig indulunk, a pokolba jutunk
nincsen aki megszakítsa részeges dalunk.
"Minden úton kurta kocsma
kocsmárosné sose ronda,
nincsen rossz nő csak kevés bor
megszeppenek én olyankor."
Hitetlen ki megfordulna erre
Kettő liter absinthot keverve,
ráugrik az öreg banyára
s rázendít a falunak dalára:
