Magam köré fontam a bizalom jelét
elvesztette jellegét szívemnek hevét,
nem hallod a csalódás beteg kacaját
elhullott virág, közelgő gyorshalál.

Lehetnék boldog, de vajon ki szeretne
ágyas nélkül jutni fel kéjes egekbe,
Bele feledkezve, hogy kurva az élet
és míg nem elég feszes, addig nem érted.

Leültem az agyamban,
és azon gondolkodám
érez-e még irántam
oly hőn szeretett babám.

Kozmopolita létem
csorbát szenved miattad,
de dacol folyton érted
fukar specialista!

Gyere gyúrj gyopár gyeppé!
Start kommenzalizmus!
Kompetíció verjél!
Tovább csak egy ember jut.

vizsga után

Itt a nyár
csiripel száz madár,
Én a kertnek ura vagyok
Mégis csak rád gondolok.

Ez a Nap balgán kelt,
de elfelejtem, mert
nincsen nálad fontosabb
tiéd minden gondolat.

Ahogy sugároz a fény,
szívem egyért remél,
hogy megmaradsz szerelmem
egészségben, kedvesen.

Éhezem, nem csak most, mindig
amikor távol vagy tőlem,
úgy falnálak csókkal rittig,
csak legyen hely nekem ott benn.

Etethetne szép királynő
Csalhatnák csellel szívemet,
szemeimben új virág nő
ha megbecsülöd hívedet.

Arcom szertelen, ráncos fólia
belül csak töpreng a kis ütő,
Hiány okád téged eufória
kétes kedvet rajzol rám az Úrnő.

Belopózom, kemény bimbókon fejem
az álmot várom maradj örökké nekem,
szabad szívem nélküled is ragyog
de éjjelente csak te érted maradok.