hogy neked ragyogjanak,
A hajnalnak siránkoztak
pár percet hadd maradjanak.
S mégis elmúlik a láz
én is csak emlék maradok,
hogy emlékszik-e majd rám
az rejtélyes örök titok.
Azóta hordozom emléked,
mint megváltónk a keresztet
belém égett szemed fénye,
de a láng már elveszett.
