kongó lelkem marja szét
hangok nincsenek
csak az egyedüllét.
Poros és koszos,
kissé dohos, és mondd
hol rejtőzik millió lélek
elvesztek-é vagy még élnek?
De beszivárog
még a Napnak fénye
a zongora még dalol,
s tombol a Tudás reménye
Az épületben valahol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése