Philo-szófa

Hol vagyok?
hogy így rettegek,
Élet! halasztok
a jövőm eltemet.

Hol leszek?
mikor felébredek,
s tollamba súgom a rút éveket.

Hol voltam?
igazán magam,
ahol élhetnék boldogan
szerelmes zajban
gondtalan mosolyban.

Két éve még ezer
versbe burkoltalak,
ajkaidon  éltem,
csüngtem untalan.

Többszőr mondtad szeretlek,
mint valaha reméltem,
csak egy percre elmentem,
máris elengedtél te.

Halálvágy járta lényem
oly erős volt hiányod,
boldog maradtál, én nem
elhervadt a virágod.

Ma  láttalak a buszon
bámultad a pókokat,
nem látok csak csalódást
emlékimbe te rólad.

Tudnotok kell elengedni
ha tönkrement újat venni,
szelíd csókért megszeretni
gyűlöletet felejteni.

Fájdalmakkal együtt élni,
nagy kínok közt is remélni,
a szép percet újraélni
gondokon át evickélni.

Tudnotok kell, ki vagyok én
lelketekben a jó szándék,
Jézus, Buddha, meg még sok név
szívetekben barangolnék.