Van-e szép a szaron túl,
ahol a barátság széthull?!
Választ várok kedvesem.

Jöhet-e még pöceszag
ahol a szív megmarad
egyes egyetlen?

Egyenlő a mennyiség,
mit szétosztottak rég
a szeretet őshonában?

Elég- e az helyes arc
vagy kérnek mellé aranyat
ez Földön hol élsz?

Kellenek az érzelmek,
vagy elég hogyha érezlek,
s élvezem a kéjt?

Mennyire vagy barátom
lényem húsodba vágom,
nem kell egy pár...

Hiába kedvelek
pacsirta éneket,
hiába kiáltom,
hogy nagyon hiányzól.

Én adom szívemet
kérlek csak szeretet,
csókodat arcomon
érezni akarom.

Győnyörű angyalom
gyönyörűbb én tudom,
akár a szivárvány
gondolata járvány.

Kijárt út, járom én
mielött eltévednék,
rossz útra akadok
te érted maradok.

Elmentem pihenni
elbújtam a gonosztól,
nincs már időm itt lenni
a vihar szívemben tombol.

Tombolán nyertem fájdalmam
fertőző nagy betegségem,
ez az érzés páratlan;
hánykolódni szerelmében.

Szerencsétlen elítélt
nincsen más csak csók és könny,
a hajnal mit megigér;
minden végzet vérvörös.

Rámjött az

Szenvedek, fáj ez a magány

nincs erőm nélkülözni,

mindjárt megőrülök talán

el kéne csak szökni

a világ elöl a Kánaánba

egyre nehezebben élek

dohányszagú tolvajféle

ének ez a merengő

a belső gyötrelemről...

El kell hogy viseljem

hogy minden értéktelen,

szipusok az utcákon

hernyósok a végállomáson

egy tűvel szúrnak,

az alvilági várományos

a mának él 

holnap megbukik,

te is a vesztedbe rohansz

de még van idő; alkothatsz.

Jellemem és stílusom
nem tudom még ki vagyok,
önismeret buktató
létezésem halandó

Szakadt, szép személyiség
lémpaként sugároz fényt,
mindaddig míg ki nem ég
kutathatja a reményt.

Ha a szívem lemerűl
testem végleg elterűl,
tőrténik-e majd valami
vagy el fogok csak hallgatni?!

Elment a gyermek
szebb világot keres,
Öt éve már úton
hiánya; .
nem hagy nyugton.

Elment a gyermek
remélem jobb helyre,
elment, nem panaszkodott
utoljára még mosolygott..

-Józsa Andris emlékére-

Letablóz mindent a letargia
oly hatalmas hiányod,
hiába gondolok a szépre
hiába tekintek az égre...

Rám mosolyodtál, és megfertőzött
ez a nagy és híres szerelem,
elég lenne egy érintés nekem
hogy helyre álljon a vérkeringésem

De haldokló betegként fekszem,
se nap, se boldogság nekem,
Ámor mutasd az irányt
hol találom a boldogság kulcsát?!

Plátói

Reggel a tükörbe nézve
a te arcodat látom,
Morpheus hagyta nékem
látva boldogságom.

Szembogaram fénye vagy
létem szivárványa,
szerelmem oly hallgatag
nincs csendesebb nála.

Téged lát a hajnalom
éjem és a nappalom,
Te miattad létezem
mosolyodra éhezem.