A tegnapok kóborgó
kacagását hazudtam,
A kályhához húzódtam,
csak egy percig legyen jó.
Néztem részegen a fényt
a tűz, ahogy pattogott.
Megelevenedett bennem
ezer régi emlék.
Nevettem és könnyeztem
én is, ahogy te is.
Értettem is éretlen
élveztem tán mégis.
Bámúltam ,csak értetlen
az idő rohanását.
megannyi létezésem
egyetlen pillantását.
201213
