Szemedben olvad el acél szívem
csókolj kedves,
ha velem vagy nincs mit veszítsek...

A virágozó ég alatt
fogant bennem e gondolat,
hogy örökké megtartsalak,
ajkad untalan csókoljam.

engem is így darálnak fel;
ma még működöm, de holnap?!
S ki tudja mi értelme
az örökös búcsúszóknak.

Nap atyám segít te rajtad
én kiszáradt ember vagyok,
mindegy nekem hova dobnak
csak maradj nekem aranyom.

Tudod, hamu és por vagyok,
hogy eggyek legyünk; megsodorlak.
Az utolsót mélyen tartom,
maradj örök Kiscsillag.

Fohász a nőhöz

Nem érdekel ki mit gondol,
nem érdekelnek a dolgok,
Nem érdekel a hagyomány,
hogy konyhán dolgozzon csak a lány,
Nem érdekel az apám, és senki más
Hisz nélküle én se vagyok más,
mint valami ócska bőrszabás.

Nem fogsz bennem
csalódni többet megígérem,
Isten engem úgy segéljen!

Létünk

Nem csak sima, üde vörös virágzat,
Csodálnám naphosszat, de tövise bök,
Szívekbe köt; "ápol és eltekarˇ,
míg rejtelmes álomba be nem lök.

Selymes érzésekbe rejtettelek Szeder
lángoltunk vágyakon éjjelente ezerszer.
Tartottam szíved, és te is az enyémet
s mindent elhittem amibe hihettél.

Mégis volt idő, hogy csak bántottuk egymást
Súlyos órák, miket nem tehetünk jóvá,
Én probáltam változni, lehet hogy ez nem elég
de bármi bajod lenne, itt leszek neked még.

Érzem az űrt
itt lappang a szívemben,
többé nem fűt,
hát így kell vége legyen.