Magányhangzók

Az ablak alatt fagy az agy
várhat rám a nagy Allah,
egyszer elment de nem nézett
Elemér verte el érte.
Itt is izgi így pisilni
Niki is ki bír tízt inni,
Ostorozz ó kórokozó
osztozkodó korcsoporthoz!
Gyűrj űrgyűrű új fülkűrt üt,
Küzdj úgy ügy rüh rútul üt!

muci

Ragadd meg lelkem ó szerelmem
s leszek örökké kit szerethetsz,
én érted élek, ha te azt kéred,
de ne felejtsd a kőltői hévem.

A hajnal nagy jajj ha nem vagy angyal
és közel a végem, soha ne hagyd.
Szívem szertelen de érted marad
hiszen téged akar, hiába vad.

Ezer láncszem szétszakadhat Eszter
nem vagyok álszent, téged szeretlek,
bízzál meg bennem, én kicsi szentem
démon a lelked, de így szeretem.

Világ èletemben 

Kívűlálló voltam,

Mások kinevettek

Èn befele fordúltam.

Hajnalom fènylett csak,

Azóta nem vagyok ,

A kitaszított agy

takarèkon ragyog.

Szèp szívem szertelen

Kalapácskènt csapott

Hisz elfelejtette

Hogy vannak még csillagok...

Óh szerelem!
gőgössé váltál nekem,
Nem ragyogsz rám
úgy érzem végleg elhagytál.

Virágod kiszáradt
Hamis síkra támadt,
hiába probállak
nem adsz választ.

Itt hagytál egyedül
szívem mélyre merül,
ellepi az iszapos láp
ahogy Téged szenvedni lát.

Okulásként öcsémhez:

Írd ki magadból bánatod:
hányd egy fehér lapra,
ne ölj, ne utálkozz
köpd ki szívedből fájdalmad!

Ne nyelj, ne nyelj!
éld ki máshogy dühöd,
dacolj múló szerelemmel
ne hagyd, hogy elüszkösödjön.

Nem te vagy a kezdet,
és nem is vagy a vég,
mindenkiben felleled
a csalódás tengerét...

részegen

Magányos éjszakán
Dionüszosz hív asztalához,
elmélkedek szakállán
mosolygok a másvilághoz.

Kis angyalom vártalak
egész éjszaka,
gondolataimmal háltam
vélheted panasznak.

Tíz percenként üt az óra
még egy fél, még pohárka,
verseimet eldaloltam
meséltem sej a halálnak.