egy üveg borral smároltam,
hogy emlékeztessem magam,
milyen is volt mikor a Nap
a felhők fölött ragadt.
Szép volt bizony,
mint egy forró nyári napon,
szerelmünkben kiteljesedve
néztük, egymás kezét fogva
hogy poroszkál a naplemente.
Azóta nem látom sehol,
csak dél és éjjel, meg hajnal,
és nem hat rám a fenol
csak úszok tovább az árral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése