Hogyha elmondom
lehet elrontom,
de oly régóta várlak.

Szívem zakatol
egyetlen akarattól
vezérelve érted.

Mint aggódó gyermek,
kinek nem jutott szerep,
ezért áldalak.

Fényed megtisztítja az eget,
akkor is ha vihar fenyeget;
mosolyra fakasztod a teret.

Semmit sem kértem soha,
csak hogy ne menj oda,
ahol tőlem távol vagy.

Befelé sírtam, kifelé nevettem,
amíg nem voltál mellettem,
s most magamba roskadtam.

S ha létemet elhagyom
lesz-e még alkalom,
arra hogy öleljek?!

Jajj az én lelkemnek,
ha többé nem szerethet
senkit a világon...

Üvöltöm, ordítom, hangosan kiáltom;
Halljátok szavam ti szerelemtől szenvedők!
hamarást lehullnak a szemfedők...

Boldogság!boldogság mindenkinek
mert a Főldön nincs olyan
 ki nem érdemli meg.

Nem szeretek senkit,
 mert én mindenkit szeretek,
s a szeretet nélkül:
E bolygó is elveszett!