Boldog vagy te,
ott ahol vagy
én itt: unom sorsom
az egyenleten,
Ahogy az árnyék elül,
a néma terepen,
kisgyermek álomba merül.

Szakadt  farmerban én
sétálok egyedül,
a szerelem, szerencse:
ma is elkerűl.
Csak rúgom az úton
a megvadúlt gesztenyét:
E tér és az építmény:
szívem ide hazatér.