Seholország kapuja
2013. november 22., péntek
Szívembe szúrtál szeget
a külsőd rendben,
de szíved rohadt alma...
Nevettünk, szerettünk
én téged,
te valaki mást
havonta száz bókot szórtam
gyenge vagyok belül,
én előre szóltam
Beteges természeted
behódolva
engem megmérgezett
Utolsó percek,
ott voltam veled...
egy szeg és egy mozdulat
a szeget kihúztad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése