Esteledik

Halott kedvem volt ma
rád sem bírtam nézni,
ősszezúzott metafora
utálom, de muszáj megélni.

Lázasan készűltem a közös ebédre
meglepetésből eléd mentem,
Nem emlékszem a nevére
magas volt,s kellően feslett.

Mikor elindúltam ,hogy köszöntselek
átkarólt téged, s megcsókolt,
én szégyelltem magam helyetted
hidd el szívem, ez bók volt.

Négykerekű csodalovam csomagtartójából
elővettem  a tőltött sörétest,
hajnalba maradt benn az esti vadászásból
hátravetve akár én.

Öntudatlanúl lépkedtem, akár egy robot
amikor megláttál kezed arcodhoz kaptad,
tudhattad hisz kutattad lényemben gonoszt
te is azt kapod, amit kaptam.

Lassan esteledik, sötét szívem a magány,
megnyitok egy palack bort,
amellé egy halálos fiolát.