Hagyj így, egyedűl merengnem
hajíts az édenkertnél messzebbre
ahol a toll fogó se fog, hanem faggat
legyen valami új ebben a napban.

Álljunk szikla peremén
figyeljük meg a tájat,
lefelé nézve az üresség
mély mert szívemben a bánat.

Azért mert nem vagy itt,
azért mert itt hagynál,
ezer sebből vérzek értsd meg
csak egy kicsit még maradjál.

Szavaimmal szúrkálok önös- önkénytelen
tanuló uszóként, még nem kell örvény nekem,
hitem hiteltelen, de régen megvetettem
halálos ágyam részletfizetéssel hitelezem.