Rámjött az

Szenvedek, fáj ez a magány

nincs erőm nélkülözni,

mindjárt megőrülök talán

el kéne csak szökni

a világ elöl a Kánaánba

egyre nehezebben élek

dohányszagú tolvajféle

ének ez a merengő

a belső gyötrelemről...

El kell hogy viseljem

hogy minden értéktelen,

szipusok az utcákon

hernyósok a végállomáson

egy tűvel szúrnak,

az alvilági várományos

a mának él 

holnap megbukik,

te is a vesztedbe rohansz

de még van idő; alkothatsz.