Seholország kapuja
2014. április 13., vasárnap
Csak nézem
ahogy szenvedünk,
sírunk; ríunk;
szeretünk:
kacagunk; és nevetünk.
Ha úgy hozza a
premier plán,
veszekszünk; szitkozódunk;
gyilkolunk is tán.
A film forog;
mindenki boldog,
én a bohóc
de nem zokogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése