Úgy itt hagynálak
nem látnál soha,
ez volna vágyam
emléked tiporva.

Hazug ez így élnem,
csak bánat és nyugtalanság,
lázadna büszke vérem
sejtjeid elragadnám.

Átláttak te rajtad
a modern műszerek,
s egy szike szaladt,
hogy elvegye életed.

De te azóta is velem,
bárcsak eltünnél,
várom elfelejtselek
mostmár végleg túllépnék.