Szemembe csókol
a reggeli fényár,
Létrádon mászom
házatok oldalán.

Kopog az ablak
az én parancsomra,
ahogy lélegzel hallak
és te vagy a csoda.

Engem ez erősít,
hogy érezlek,
átfordulsz jobb oldaladra
majd kinyitod szemed.

S amikor az ablak
 fele tekintessz,
elmerülök mosolyodba
lényemben az ihlet
és leszúrlak oda...