Ez az út mit rám hagytak
nem épp vidám ,de vállalom
a fal túloldalán maradtam
és ott fekszem egymagam;
Akinek boldognak kéne lennie.

Ez itt enyém, bár meredek
s nincsen kapaszkodó,
apja szaván megremeg
fiatalon kopaszodó:
Akinek boldognak kéne lennie.

Szempont már nincs szemrebbenés
megszoktam már a hideget,
szívem mélyén nem forrt a vér
ameddig nem ismertelek;
Akinek boldognak kéne lennie

Anyám szakad; innen értünk
veri Isten a magyar sorsát,
napról- napra csak remélünk
holnap talán egy szebb nap vár--->
Akiknek boldognak kéne lenniük