Kicsit meghal,
majd újra kel,
egy Szeptemberi reggel
fogantál meg szívemben.

Most mégis hideg,
mert tél van bizony,
bár minuszt nem mérnek
haldokló ez a viszony.

Kis szobámba fekszel
őrlődök, nem érdekel,
téged csak önmagad
maradjak-e vagy ne maradjak?!

Majd tüzesen ölelsz
"nem kell más" mondod,
hatalmaddal, erőddel
meggyógyítsz folyton.