2015. március 2., hétfő

Okulásként öcsémhez:

Írd ki magadból bánatod:
hányd egy fehér lapra,
ne ölj, ne utálkozz
köpd ki szívedből fájdalmad!

Ne nyelj, ne nyelj!
éld ki máshogy dühöd,
dacolj múló szerelemmel
ne hagyd, hogy elüszkösödjön.

Nem te vagy a kezdet,
és nem is vagy a vég,
mindenkiben felleled
a csalódás tengerét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése