Egyedül vagyok, aminek szántak,
s csak én szenvedek itt belül,
Az élet megprobáltatásának
kiszemeltje a porba elterül.
Nem nevet rám Nap, a Hold elfordúl,
dúl a belső harc, értelme van Uram?!
Az idő rohan, a kasza bámul
s megtörve lelkem utat kutat.
Bármit teszek hasztalan gondolat
romolhat a lelki-békearány,
ahány cselekedet oly mostoha
Godotra várok, vagy jöjön halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése